Nahát! Alig, hogy kilépek,
jönnek felém a zöldségek;
tálam előtt sorban állnak,
s jelentkeznek – salátának.
– Fejes vagyok – szól az egyik –,
remélem, hogy velem kezdik.
Másodiknak ki jön sorra?
A nagyorrú, bősz uborka.
A paprika máris mérges:
– Engedjenek az edényhez!
Szól a paradicsom: – Nekem
a tál közepén a helyem.
– Itt állok már hetek óta –
füllent nagyot a káposzta.
– Burgonya úr, mit tülekszik?
azt sem tudja, hogy mi lesz itt!
Tolonganak békétlenül,
de mindenki sorra kerül,
s beválnak – nem katonának,
csupán vegyes salátának.
(Gyárfás Endre)
