Kire hasonlítok?

De kár, hogy nem vagyok kiskutya...
Akkor négy lábam lenne és nem esnék el folyton.
Nem kellene sapkát, sálat és kesztyűt viselnem.
Nem vágnák le állandóan a körmömet.
A hajamat sem vágnák le, nyugodtan a szemembe lóghatna,
főleg, ha pulikutya lennék.
Nem lennék ilyen foghíjas és el tudnám rágni a csontot is.
Evés közben is szaladgálhatnék.
Ha kiskutya lennék, biztosan Morzsi lenne a nevem.
Persze, ahogy magamat ismerem,
úgyse hallgatnék rá...
 










Van egy bernáthegyi kutyusunk.
Akkora, mint egy kisborjú.
Apa szerint nem jó házőrző,
mert egész nap csak
alszik a küszöbön.
Szerintem nagyon is jó házőrző.
Ha például jönne a betörő,
akkor jól hasra esne benne!

Iskolás lett a nagytesóm.
anyukám mindennap azzal fogadja,
hogy mi történt a suliban
és kíváncsian megkérdezi,
hogy hozott-e haza fekete pontot.
De ő sose hoz haza
fekete pontot anyunak,
mindig csak pirosat.
Elhatároztam, hogy ha én is
végre iskolás leszek
én majd hozok haza feketét is,
hadd örüljön az anyukám!

(Rangáné Lovas Ágnes és Radván Simi)

Kire hasonlítok?

Ebéd után anya
azt mondta,
hogy jobb helyeken
meg szokás köszönni
az ebédet.
Jobb helyeken
meg is szoktam köszönni.

Az anyukák azért vannak, hogy nekünk adják az összes melegüket, finomakat főzzenek és vegyenek nekünk kislányos ruhát.
A nagymamák meg azért vannak, hogy szüljenek nekünk anyukákat!!!

Amikor én megszülettem,
állítólag az egész család ott volt a kórházban.
Ott volt az apu, aki minden ajtónyitásra felugrált a székről.
Ott volt a mama, aki a szemét törölgette és szipogott.
Ott volt  a papa, aki többször is elolvasta az újságját.
Ott volt Rózi, a nővérkém, aki ugrabugrált a folyosón.
Ott volt a doktor bácsi, hogy az anyukám kezébe adjon.
Ott volt anyu is, hogy megvigasztaljon, amikor felsírok.
És ott voltam én, mivel születtem éppen.
Érdekes: én bizony egyikükre sem emlékszem,
sőt még saját magamra sem.

Kire hasonlítok?

A hüvelykujjam azért van,
hogy szopjam,
ha álmos vagyok,
és a szüleim
rám szólhassanak,
hogy egy ekkora gyerek már
igazán leszokhatna
az ujjszopásról.
A mutatóujjam azért van,
hogy amikor mutogatok vele,
akkor a szüleim rám szólhassanak,
hogy nem illik mutogatni.
A gyűrűs ujjam azért van,
hogy anyu gyűrűjét rápróbálhassam.
A kisujjam azért van,
mert az a legkisebb,
és az a kedvenc ujjam.
A középső ujjam azért van,
hogy kilegyen az öt ujj.
De vajon mire jók a lábujjak?
azokat se szopni nem tudom,
se gyűrűt nem teszek rá,
mutogatni sem lehet velük...
Ja, megvan, tudom már!
Biztosan a számoláshoz kellenek
majd, ha már nagy leszek

A nagymamám szemüveges.
De nem a sok tévézés miatt,
mert azt mondta,
hogy az ő gyerekkorában
még nem is volt tévé.
Akkor biztosan azért romlott el a szeme,
mert kiskorában sokat számítógépezett.

Ha nagy leszek űrhajós leszek,
és integetek az embereknek
a magasból.
Vagy építész leszek
és olyan házakat
fogok tervezni,
ahol nem lesz sarok,
hogy a rossz gyerekeket
ne lehessen
a sarokba  állítani.
Vagy rendőr leszek
és fújom a sípomat egész nap.
Vagy állatkert - igazgató
leszek, és kiengedem
a ketrecekből
az összes állatot.
Vagy elköltözöm Kínába
és játékgyáros leszek
és olyan játékokat készítek,
amik soha nem romlanak el.
Vagy nyugdíjas leszek,
mint papi
és egész nap
játszom otthon.
De kár, hogy addig még rengeteget kell aludni...

(Rangáné Lovas Ágnes és Radván Simi )