A tűzoltó
Nyuszi Gusztit mindenki félénk, riadt kisgyereknek tartotta annak idején, pedig nem volt az.
Bántotta a dolog, ezért elhatározta, hogyha megnő, bebizonyítja bátorságát. Így lett tűzoltó.
És nem is akármilyen! A minap történt, hogy váratlanul felvijjogotta sziréna. Nyuszi Guszti félredobta kedvenc könyvét, a Répalexikont, és már ki is ugrott
az ágyból.
Felkapta sisakját, és már csuszszant is lefelé egy rúdon a tűzoltóautóhoz. A következő percben már Mancs Leonóráék háza felé vágtatott szirénázva a jármű. Az ablakokból sűrű füst gomolygott. Nyomban üzembe
helyezték a szivattyúkat a tűzoltók, és vastag sugárban ömlött befelé a víz. Nyuszi Guszti gázálarcban megindult felfelé a létrán, hogy Leonórát kimentse. Annak meg szegénykének éppen elég ijedtségben és félelemben volt része, úgyhogy amikor meglátta az álarcban és sisakban feléje kúszó alakot, valósággal
halálra rémült.
Lefelé jóval nehezebb volt az út, hiszen a jajveszékelő Mancs Leonórát is le kellett segítenie. Ráadásul a gázálarc, amely védelmet nyújt a sűrű füstben, mégiscsak megnehezíti viselőjének a légzést. De hála Nyuszi
Guszti ügyességének és kitartásának, végül biztonságosan földet értek.
A házból továbbra is tódult a füst. Guszti nyomban visszamászott, hogy felderítse a tűz okát.
De tüzet nem talált sehol. Szó szerint nagyobb volt a veszély
füstje, mint a lángja. A füstfelhő a cserépkályhából tódult kifelé, ennek pedig csak az lehet az oka, hogy valami elzárta a kémény nyílását. Kimászott hát a tetőre, és nem is tévedett! Kelep Kató néni pompás fészket építetta ház kéményére.
Nem volt mit tenni, a „lakást” el kellett távolítani a kémény tetejéről.
Nyuszi Guszti felkapta a fészket, a feje fölé tartotta, hogy baja ne essék, és leugrott vele a bajtársai által kifeszített ponyvába.
Intett a többieknek, hogy várjanak még az indulással, és elrohant.
– Elnézést! – kiáltotta oda gólya anyukának. – Mindjárt, mindjárt!...
Gyors és hozzáértő mozdulatokkal nekitámasztotta a leghosszabb létrát a legnagyobb fának, aztán fogta a fészket, és ismét megindult felfelé.
– Tessék parancsolni! – kiabált le Kelep Kató néninek, amikor biztonságosan elhelyezte a fészket
a fa tetején.
Kató néni hálás mosollyal röppent új otthonába.
Cser Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése