hogy szopjam,
ha álmos vagyok,
és a szüleim
rám szólhassanak,
hogy egy ekkora gyerek már
igazán leszokhatna
az ujjszopásról.
A mutatóujjam azért van,
hogy amikor mutogatok vele,
akkor a szüleim rám szólhassanak,
hogy nem illik mutogatni.
A gyűrűs ujjam azért van,
hogy anyu gyűrűjét rápróbálhassam.
A kisujjam azért van,
mert az a legkisebb,
és az a kedvenc ujjam.
A középső ujjam azért van,
hogy kilegyen az öt ujj.
De vajon mire jók a lábujjak?
azokat se szopni nem tudom,
se gyűrűt nem teszek rá,
mutogatni sem lehet velük...
Ja, megvan, tudom már!
Biztosan a számoláshoz kellenek
majd, ha már nagy leszek
A nagymamám szemüveges.
De nem a sok tévézés miatt,
mert azt mondta,
hogy az ő gyerekkorában
még nem is volt tévé.
Akkor biztosan azért romlott el a szeme,
mert kiskorában sokat számítógépezett.
Ha nagy leszek űrhajós leszek,
és integetek az embereknek
a magasból.
Vagy építész leszek
és olyan házakat
fogok tervezni,
ahol nem lesz sarok,
hogy a rossz gyerekeket
ne lehessen
a sarokba állítani.
Vagy rendőr leszek
és fújom a sípomat egész nap.
Vagy állatkert - igazgató
leszek, és kiengedem
a ketrecekből
az összes állatot.
Vagy elköltözöm Kínába
és játékgyáros leszek
és olyan játékokat készítek,
amik soha nem romlanak el.
Vagy nyugdíjas leszek,
mint papi
és egész nap
játszom otthon.
De kár, hogy addig még rengeteget kell aludni...
(Rangáné Lovas Ágnes és Radván Simi )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése